„A magyar természettudományi társulat czélja hazánkat természettudományilag megismerni, ennek rejtett kincseire honosinkat s illetőleg a külföldet figyelmeztetni, a külföldön virágzó természeti tudományokat honunkba átültetni, azokat a tanodák szűk falai közöl az élet tág mezejére átvinni, az élethez közelebb eső egyesületeknek segédkezeket nyujtani, az alsóbb, vagy is népi és felsőbb, az az tudományos nevelésre közvetve befolyván honunkban a természeti tudományokat terjeszteni, s a magasztos czél elérésére a hazában található minden tudományos capacitásokat és ügybarátokat központosítani.” (1841)
Magyar Természettudományi Társulat
Rövid történet
A (Királyi) Magyar Természettudományi Társulatot 1841 tavaszán alapították Pest-Budán. Csaknem ezzel egyidejűleg szervezték meg, s hozták létre a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlését, melyet a továbbiakban többé-kevésbé rendszeresen, 1841-1933 között 41 alkalommal tartottak. A vándorgyűlések szervezete 1933-ig működött, míg a Magyar Természettudományi Társulat –, mely túlélte a szabadságharcot, szerencsésen átvészelte az első és a második világháborút - 1952-ig folyamatosan tevékenykedett, 1953-ban azonban nevétől, vagyonától megfosztották.
A Társulat szakosztályainak neves múltbéli tagjai sorában a természettudományok nagyjait találjuk. Néhányan közülük:
Biológia:
Apáthy István, Bíró Lajos, Chernel István, Entz Géza, Gombocz Endre, Gorka Sándor, Herman Ottó, Jávorka Sándor, Kubinyi Ágoston, Margó Tivadar, Petényi Salamon János, Sadler József, Soó Rezső, Xantus János, Zimmermann Ágoston
Kémia:
Buchböck Gusztáv, Bugarszky István, Fabinyi Rudolf, Gróh Gyula, Ilosvay Lajos, Irinyi János, Lengyel Béla, Nendtvich Károly, Than Károly, Wartha Vince, Winkler Lajos, Zemplén Géza
Fizika:
Bay Zoltán, Czógler Alajos, Eötvös Loránd, Farkas Gyula, Heller Ágoston, id. Szily Kálmán, Jedlik Ányos, Mikola Sándor, Ortvay Rudolf, Pekár Dezső, Tangl Károly, Wittmann Ferenc, Zemplén Győző
Orvostudomány:
Balogh Kálmán, Bugát Pál (az alapító), Chyzer Kornél, Fodor József, Hőgyes Endre, Hutyra Ferenc, Jendrassik Ernő, Johan Béla, Kátai Gábor, Korányi Frigyes, Semmelweis Ignác, Szentágothai János, Szent-Györgyi Albert, Tangl Ferenc
Csillagászat:
Albert Ferenc, Detre László, Kondor Gusztáv, Konkoly Thege Miklós, Kövesligethy Radó, Kulin György, Lakits Ferenc, Lassovszky Károly, Tass Antal, Wodetzky József
Földtudományok:
Böckh Hugó, Hantken Miksa, Hunfalvy János, Koch Antal, Kubinyi Ferenc, Lóczy Lajos, Nopcsa Ferenc, Semsey Andor, Szabó József, Vendl Aladár
Műszaki tudományok:
Pattantyús Ábrahám Géza, Pöschl Imre, Stoczek József, Varga József, Zelovich Kornél.
A Társulat taglétszáma és tevékenysége lényegesen bővült az 1869-ben Szily Kálmán alapította és szerkesztésében indított Természettudományi Közlöny által. A Társulat életében meghatározó jelentőségű lap, Természet Világa főcímmel azóta is folyamatosan megjelenő kiadását az 1953-ban létrehozott Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat folytatta. A Magyar Természettudományi Társulat 1872-től kezdődően adott ki szakkönyveket, ezt a tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia is támogatta. Itt jelentek meg elsőként Darwin alapművei magyar fordításban, Herman Ottó csaknem valamennyi fontos alapműve, továbbá a természettudományok történetének első nagy magyar nyelvű monográfiái.
A Társulat egyik szellemi örököse a magyar biológusok és a határterületi tudományokkal foglalkozó szakemberek által 1952-ben életre hívott Magyar Biológiai Társaság, amelynek Állattani Szakosztálya adja ki azóta is a Magyar Természettudományi Társulat által 1902-ben alapított Állattani Közleményeket, Botanikai Szakosztálya pedig a Társulat által 1902-ben Növénytani Közlemények néven, 1909-től pedig Botanikai Közlemények névvel indított lapot. Napjainkban a Természetvédelmi Közlemények a Magyar Biológiai Társaság Környezet- és Természetvédelmi Szakosztályának a folyóirata.
A Magyar Kémikusok Egyesülete vette át a Társulat által 1895-ben alapított Magyar Chemiai Folyóirat kiadását. A Magyar Természettudományi Társulat 1930 és 1944 között adta közre a Mezőgazdasági Kutatások c. havilapot, 1938 és 1944 között pedig a Csillagászati Lapokat.
A Magyar Természettudományi Társulat – régi nevén – 1990. április 17-én, prof. Beck Mihály, az MTA rendes tagja és prof. Dank Viktor kezdeményezésére alakult újjá, s igyekszik tovább haladni az elődök által kijelölt úton, folytatván a mintegy másfél száz éve létrehozott és a tudomány fejlődéséhez igazodva később alakult szakosztályok munkáját, segítve a tanulmányi versenyekre felkészülőket, a tudományok múltbeli és jelenkori eredményei iránt érdeklődőket. Az újjá alakult Társulat első elnöke 1990-től Szentágothai János akadémikus, ügyvezető elnöke, majd második elnöke Prof. Dank Viktor volt.
A Magyar Természettudományi Társulat az 1841-ben kinyilvánított tervei szellemében a természettudományok magas szintű népszerűsítésén túlmenően változatlanul elsőrendű feladatának tekinti a fiatal tehetségek felkutatását és gondozását.
Ezt a célt szolgálják az 1990. óta minden esztendőben megszervezett és megtartott, a 13-14 éves korosztálynak kiírt tanulmányi versenyek (Herman Ottó Országos Biológia Verseny, Hevesy György Országos Kémia Verseny, Teleki Pál Országos Földrajz-Földtan Verseny), amelyeken évente sok ezer fiatal vesz részt. A tanulmányi versenyeket a 2016/2017-es tanévtől kezdődően kiterjesztettük a Kárpát-medence (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) valamennyi magyar anyanyelvű iskolája irányába. A legtehetségesebb, a Kárpát-medencei döntőkön és a területi megmérettetéseken legsikereseben szereplő diákok számára évente más-más helyszínen 2017-től kezdődően egy hetes Kárpát-medencei Tehetségtábort szervezünk. E versenyek Kárpát-medencei döntőinek eseményeihez kapcsolódnak a versenyzőket felkészítő pedagógusok számára szervezett továbbképzések, előadóülések, szakmai konferenciák is. Meggyőződésünk, hogy ezek a törekvések teremthetik meg a tudományos közélet hátországát és gyűjtik össze azokat a szakembereket – tudósokat, pedagógusokat -, akik eredménnyel képviselik a tudományt a sok helyütt terjedő áltudományos nézetekkel szemben.